Bevezetés a buddhizmusba

 

A létezés három jellemzője

A buddhizmust egy nagyon gyakorlatias vallásnak tekintik. Nem merül bele metafizikai elmélkedésbe a kezdetet illetően, nincs teológiája, nem dicsőít egy istent és Buddhát sem isteníti. A buddhizmus lényegretörően a mi emberi körülményeinket veszi szemügyre, semmi sem a vágyálmainkon, ábrándjainkon alapul. Buddha minden tanítása saját tapasztalásaiból ered, abból, ahogy a dolgok valójában vannak. Minden tanítása – azaz ahogy a dolgok valójában vannak - saját megfigyelésünk útján megtapasztalható.

Ha egyszerű módon, őszintén rátekintünk életünkre, akkor láthatjuk, hogy az kielégítetlenséggel és szenvedéssel van övezve. Ez azért van, mert megpróbáljuk előre bebiztosítani a helyzetünket a külvilággal azáltal, hogy a tapasztalatainkat bizonyos módokon kivetítjük és szilárddá tesszük.

Például egy általunk csodált emberrel eltöltött remek vacsora után- melyen minden jól sikerült – hazatérve elkezdünk azon gondolkozni, hogy az új barátunkkal hova fogunk elmenni, mit csinálunk majd közösen. Végiggondoljuk azt, hogy hogyan szilárdítjuk meg majd a kapcsolatunkat. Majd lehet, hogy legközelebb, amikor találkozunk a barátunkkal mondjuk fájni fog a feje és udvariatlan lesz velünk, megsértődünk és minden korábbi tervünk meghiúsul.

A probléma az, hogy a külvilág folyamatosan változik, minden múlandó, avagy állandótlan és ennél fogva lehetetlen egy állandó kapcsolatot bármivel kapcsolatban is kialakítani. Ha megvizsgáljuk közelről és alaposan a múlandóság fogalmát, akkor beláthatjuk, hogy az mindent áthat, a múlandóság mindenre érvényes. Lehet, hogy úgy tartjuk, hogy örökké tartó felsőbb tudatosság, vagy magasabb rendű én létezik, ugyanakkor ha megvizsgáljuk közelről a tudatosságunkat, akkor azt látjuk, hogy azt ideiglenes érzelmi folyamatok és események alkotják.

Azt látjuk, hogy a mi „magasabb rendű énünk” először is képzeletbeli és legjobb esetben is kitaláció. Kitaláltuk azt, hogy biztosítani szeretnénk magunkat, hogy újra és újra megszilárdítsuk a kapcsolatainkat. Ezért nyugtalannak és idegesnek érezzük magunkat, még a legkedvezőbb időkben is. Csak akkor tudunk bármennyire is felszabadulni ebből a szédületből, ha teljesen feladjuk a ragaszkodásunkat. Ez a három dolog: szenvedés, múlandóság és éntelenség, melyeket úgy is ismernek, mint a létezés három jellegzetessége.

A Négy Nemes Igazság

Megvilágosodását követően Buddha első tanbeszéde a Négy Nemes Igazság tanítása volt. Az első nemes igazság szerint az élet keserűséggel és szenvedéssel teli. Valóban, ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor az élet néha kétségtelenül boldogtalan. A dolgok lehet, hogy éppen most jól alakulnak velünk, de ha körbenézünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy más emberek szörnyű körülmények között élnek, éhező gyerekeket, terrorizmust, gyűlöletet, háborúkat, türelmetlenség-elutasítást, megkínzott embereket látunk és a világ ezen történéseire gondolva egyfajta kellemetlen szorongást érzünk.

Mi magunk is hamarosan megöregszünk, betegek leszünk és végül meghalunk. Nem számít, hogy mennyire is akarjuk elkerülni ezt, egy napon bizonyosan meg fogunk halni. Bár megpróbálunk nem gondolni a szenvedésre, de folyamatosan emlékeztetnek erre az igazságra.

A második nemes igazság szerint a szenvedésnek van oka. Szenvedünk, mert folyamatosan küzdünk a túlélésért. Folyamatosan próbáljuk bizonyítani a saját létezésünket. Lehet, hogy nagyon kedvesek és már-már túlzóan szerények vagyunk, de még ez is csak egy kísérlet arra, hogy magunkat meghatározzuk. Az alázatosságunk határoz meg minnket. Minél jobban küzdünk saját magunk és kapcsolataink kiépítésén, annál nagyobb szenvedéssel teli tapasztalássá válik.

A harmadik igazság szerint a szenvedés okának véget lehet vetni. A küzdelmünk a túlélésért, saját magunk bizonyítása és kapcsolatunk megszilárdítása szükségtelen törekvések. Mi magunk és a világ is elég kényelmes/örvendetes lenne az összes szükségtelen magatartásunk nélkül. Lehetnénk pusztán egyszerű, közvetlen és őszinte emberek. Kialakíthatnánk egy egyszerű kapcsolatot a világunkkal, házastársunkkal és barátainkkal. Úgy érnénk el ezt, hogy feladnánk az elvárásainkat azzal kapcsolatban, ahogy a dolgokat alakítani szeretnénk.

Ez a negyedik igazság, az út, vagy ösvény, mely a szenvedés okát megszünteti. Ennek az útnak a központi eleme a meditáció. A meditáció itt a tudatosság/éberség gyakorlását jelenti, melyet szanszkritul samatha-nak és vipassana-nak neveznek. Minden olyan dologgal kapcsolatban gyakoroljuk a tudatosságot, melyek rendszerint gyötrelmet okoztak nekünk. Azáltal válunk tudatossá, hogy elhagyjuk a várakozásainkat azzal kapcsolatban, ahogy szeretnénk, hogy dolgaink alakuljanak, valamint elkezdjük kifejleszteni a dolgok valódi létezését felismerő éberséget. Elkezdjük kifejleszteni a belső belátást, miszerint a dolgok elég egyszerűek a valóságban, hogy hogyan alakítsuk magunkat és kapcsolatainkat, valamint, hogy hogyan hagyjuk abba a bonyolítást és manipulációt.