Kategória (hu-hu)

2019. Dordzse Szempa (Vadzsraszattva) meghatalmazás, tanítás és közös gyakorlás

csoportkép

 

 

 

 

Ezen a gyönyörű tavaszi napon első alkalommal volt lehetőségünk Vadzsraszattva meghatalmazást kapni a Milarepa Meditációs Központban. A tanítás és a délutáni közös gyakorlás végén Tiszteletreméltó Drupon Konchok Lhundup és Tiszteletreméltó Drupon Konchok Jigmet közösen válaszoltak kérdéseinkre és adtak életre szóló tanítást és inspirációt. Köszönjük Mindkettőjüknek ezt a csodálatos ajándékot, kívánjuk, hogy váljon minden érző lény javára!

Néhány fotó a rendezvényről:
 

Őszentsége a XIV. Dalai Láma

dalai lama

 Rövid életrajz

 Őszentsége a 14. Dalai Láma, Tenzin Gyatso egy egyszerű buddhista szerzetesnek tartja magát. Ő Tibet spirituális vezetője. 1935. július 6-án született, Észak-kelet Tibetben, Amdo tartomány Taktser   nevű kis faluban egy földműves családban. Lhamo Dhondupot két éves korában ismerték fel, mint az előző, 13. Dalai Láma, Thubten Gyatso újraszületését.

 A Dalai Lámákat Avalokiteshvara vagy más néven Csenrézi, az együttérzés bodhiszattvájának megtestesülésének tartják. A bodhiszattvák magas megvalósítást elért lények, akiket a minden érző lény   javára váló buddhaság elérése ösztönöz, valamint fogadalmat tettek arra, hogy újraszületnek világunkban, hogy az emberiséget segítsék.

 Tanulmányok Tibetben

 Őszentsége hat éves korában kezdte meg a szerzetesi tanulmányait. A tanterv a nalandai hagyományból származott, magába foglalva az öt fő és öt mellék tantárgyat. A fő tantárgyaknál a logika,   szépművészet, szankszrit nyelv és orvoslás említhető, de ugyanakkor a legnagyobb hangsúly a buddhista filozófiának volt szentelve, melyet további öt részre osztottak: a Prajnaparamita - a bölcsesség   tökéletessége, Madhyamaka – a középút filozófiája, Vinaya – a szerzetesi szabályok gyűjteménye, Abidharma – metafizika, Pramana – logika és ismeretelmélet. Az öt mellék tantárgy a költészetet, drámát, asztrológiát, fogalmazást és szinonímákat tanította.

Őszentsége 23 éves korában, 1959-ben, az évenként megrendezett Monlam Chenmo fesztivál alatt tette le a szerzetesi záró vizsgáját Lhasa-ban, a Jokhang kolostorban. Őszentsége a buddhista filozófia terén adható legmagasabb doktori címnek megfelelő Geshe Lharampa fokozatot nyerte el.

Vezetői felelősség

Kína 1950-ben kezdte megszállni Tibetet, majd Őszentségét felkérték a politikai hatalom viselésére is. 1954-ben Pekingben találkozott Mao Ce Tung-gal és más kínai vezetőkkel. Végül 1959-ben, miután a kínai hadsereg brutálisan leverte a lhasai felkelést, Őszentsége kénytelen volt száműzetésbe menekülni. Azóta Észak-Indiában, Dharamsala-ban él.

Demokratizálódás

1963-ban Őszentsége felvázolta Tibet demokratikus alkotmányát, melyet számos reform követett. Az új demokratikus alkotmányt „Száműzetésben élő tibetiek chartája”-nak nevezte, mely a szólás, a hitvallás, a gyülekezés és a mozgás szabadságáról szól.

1990-ben Őszentsége további reformjainak eredményeképpen a tibeti kormány (Kashag) képviselőit közvetett módon már a száműzetésben (Indiában és még 33 más országban) élő tibetiek választották meg szavazás útján. 2001-ben pedig már - először Tibet történelmében - a Kormány vezetőjének személyére szavazhattak a tibeti választók.

Őszentsége 2011-ben átruházta a politikai hatalmat és felelősséget a megválasztott vezetőkre, és visszavonult a politikából.

Béke tevékenységek, nemzetközi elismerés

Őszentsége 1987-ben terjesztette elő Tibet Öt Pontos Béke Tervét, mint a tibeti helyzet békés megoldásának lehetőségét. 1989-ben Őszentsége Nobel béke díjat kapott Tibet erőszakmentes felszabadításáért folytatott törekvéseiért. Folyamatosan az erőszakmentes alapelveket hirdette, még akkor is, amikor szélsőséges agresszióval kellett szembe néznie. Szintén Nobel kitüntetést kapott a környezeti problémák globális megoldásával kapcsolatos tevékenységéért.

Őszentsége hat kontinenst érintve több mint 67 országba látogatott el. Több mint 150 díjban, kitüntetésben, díszdoktori címben részesült többek között a béke, erőszakmentesség, vallások közötti megértés, egyetemes felelősségvállalás és együttérzés népszerűsítéséből eredően. Több mint 110 könyvet írt, szerzői vagy társszerzői szerepben.

1980 óta Őszentsége folyamatosan kialakított egy párbeszédet a modern tudományok elismert képviselő tudósaival,elsősorban a pszichológia, kvantum fizika és kozmológia területén.

Politikai visszavonulás

  1. május 29-én Őszentsége a 14. Dalai Láma aláírta azt a dokumentumot, mely a tibeti nép vezetőjének demokratikus úton való megválasztását deklarálja, így formálisan a 368 éves hagyomány – melyben a mindenkori Dalai Láma a szellemi és politikai vezetője Tibetnek - véget ért.

A jövő

Őszentsége a 14. Dalai Láma 2011. szeptemberében kijelentette, hogy 90 éves korában fogja majd egyeztetni a tibeti buddhista hagyományvonalak vezetőivel, hogy a Dalai Láma intézményrendszere milyen formában fog fennmaradni a jövőben.

Bevezetés a buddhizmusba

 

A létezés három jellemzője

A buddhizmust egy nagyon gyakorlatias vallásnak tekintik. Nem merül bele metafizikai elmélkedésbe a kezdetet illetően, nincs teológiája, nem dicsőít egy istent és Buddhát sem isteníti. A buddhizmus lényegretörően a mi emberi körülményeinket veszi szemügyre, semmi sem a vágyálmainkon, ábrándjainkon alapul. Buddha minden tanítása saját tapasztalásaiból ered, abból, ahogy a dolgok valójában vannak. Minden tanítása – azaz ahogy a dolgok valójában vannak - saját megfigyelésünk útján megtapasztalható.

Ha egyszerű módon, őszintén rátekintünk életünkre, akkor láthatjuk, hogy az kielégítetlenséggel és szenvedéssel van övezve. Ez azért van, mert megpróbáljuk előre bebiztosítani a helyzetünket a külvilággal azáltal, hogy a tapasztalatainkat bizonyos módokon kivetítjük és szilárddá tesszük.

Például egy általunk csodált emberrel eltöltött remek vacsora után- melyen minden jól sikerült – hazatérve elkezdünk azon gondolkozni, hogy az új barátunkkal hova fogunk elmenni, mit csinálunk majd közösen. Végiggondoljuk azt, hogy hogyan szilárdítjuk meg majd a kapcsolatunkat. Majd lehet, hogy legközelebb, amikor találkozunk a barátunkkal mondjuk fájni fog a feje és udvariatlan lesz velünk, megsértődünk és minden korábbi tervünk meghiúsul.

A probléma az, hogy a külvilág folyamatosan változik, minden múlandó, avagy állandótlan és ennél fogva lehetetlen egy állandó kapcsolatot bármivel kapcsolatban is kialakítani. Ha megvizsgáljuk közelről és alaposan a múlandóság fogalmát, akkor beláthatjuk, hogy az mindent áthat, a múlandóság mindenre érvényes. Lehet, hogy úgy tartjuk, hogy örökké tartó felsőbb tudatosság, vagy magasabb rendű én létezik, ugyanakkor ha megvizsgáljuk közelről a tudatosságunkat, akkor azt látjuk, hogy azt ideiglenes érzelmi folyamatok és események alkotják.

Azt látjuk, hogy a mi „magasabb rendű énünk” először is képzeletbeli és legjobb esetben is kitaláció. Kitaláltuk azt, hogy biztosítani szeretnénk magunkat, hogy újra és újra megszilárdítsuk a kapcsolatainkat. Ezért nyugtalannak és idegesnek érezzük magunkat, még a legkedvezőbb időkben is. Csak akkor tudunk bármennyire is felszabadulni ebből a szédületből, ha teljesen feladjuk a ragaszkodásunkat. Ez a három dolog: szenvedés, múlandóság és éntelenség, melyeket úgy is ismernek, mint a létezés három jellegzetessége.

A Négy Nemes Igazság

Megvilágosodását követően Buddha első tanbeszéde a Négy Nemes Igazság tanítása volt. Az első nemes igazság szerint az élet keserűséggel és szenvedéssel teli. Valóban, ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor az élet néha kétségtelenül boldogtalan. A dolgok lehet, hogy éppen most jól alakulnak velünk, de ha körbenézünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy más emberek szörnyű körülmények között élnek, éhező gyerekeket, terrorizmust, gyűlöletet, háborúkat, türelmetlenség-elutasítást, megkínzott embereket látunk és a világ ezen történéseire gondolva egyfajta kellemetlen szorongást érzünk.

Mi magunk is hamarosan megöregszünk, betegek leszünk és végül meghalunk. Nem számít, hogy mennyire is akarjuk elkerülni ezt, egy napon bizonyosan meg fogunk halni. Bár megpróbálunk nem gondolni a szenvedésre, de folyamatosan emlékeztetnek erre az igazságra.

A második nemes igazság szerint a szenvedésnek van oka. Szenvedünk, mert folyamatosan küzdünk a túlélésért. Folyamatosan próbáljuk bizonyítani a saját létezésünket. Lehet, hogy nagyon kedvesek és már-már túlzóan szerények vagyunk, de még ez is csak egy kísérlet arra, hogy magunkat meghatározzuk. Az alázatosságunk határoz meg minnket. Minél jobban küzdünk saját magunk és kapcsolataink kiépítésén, annál nagyobb szenvedéssel teli tapasztalássá válik.

A harmadik igazság szerint a szenvedés okának véget lehet vetni. A küzdelmünk a túlélésért, saját magunk bizonyítása és kapcsolatunk megszilárdítása szükségtelen törekvések. Mi magunk és a világ is elég kényelmes/örvendetes lenne az összes szükségtelen magatartásunk nélkül. Lehetnénk pusztán egyszerű, közvetlen és őszinte emberek. Kialakíthatnánk egy egyszerű kapcsolatot a világunkkal, házastársunkkal és barátainkkal. Úgy érnénk el ezt, hogy feladnánk az elvárásainkat azzal kapcsolatban, ahogy a dolgokat alakítani szeretnénk.

Ez a negyedik igazság, az út, vagy ösvény, mely a szenvedés okát megszünteti. Ennek az útnak a központi eleme a meditáció. A meditáció itt a tudatosság/éberség gyakorlását jelenti, melyet szanszkritul samatha-nak és vipassana-nak neveznek. Minden olyan dologgal kapcsolatban gyakoroljuk a tudatosságot, melyek rendszerint gyötrelmet okoztak nekünk. Azáltal válunk tudatossá, hogy elhagyjuk a várakozásainkat azzal kapcsolatban, ahogy szeretnénk, hogy dolgaink alakuljanak, valamint elkezdjük kifejleszteni a dolgok valódi létezését felismerő éberséget. Elkezdjük kifejleszteni a belső belátást, miszerint a dolgok elég egyszerűek a valóságban, hogy hogyan alakítsuk magunkat és kapcsolatainkat, valamint, hogy hogyan hagyjuk abba a bonyolítást és manipulációt.